Beköszöntött a december. A Mikulás nem csak csokit hozott, hanem mindenféle vacak sérülést is. Boka és achilles fájdalom. Vettem közben új cipőt. Megnyomta a jobb lábam. Nehezen, lassan jött rendbe. Ez van, ha túltolja az ember. Kényszerpihenő, csökkentett tempó. A november nagyon erős volt. A végére 106 km lett, ami nekem nagyon sok. Kihagytam pár napot, hetet, de edzettem a pincében, sétáltam, mozogtam, idegeskedtem, hogy nem tudok menni egy tisztességeset.

A Landliebe 10 Km futáson kaptunk egy tájékoztató füzetet, abban volt edzésterv is. Na igen, mert elfelejtettem mondani, mi a következő cél: félmaraton. Ehhez az is kell persze, hogy ne hagyjam abba. Ahogy eddig télen mindig. Pedig annyi mindent változtattam. Kitanultam, hogyan öltözzek fel. Aláöltöző plusz futó póló, nagy hidegben még egy plusz aláöltöző. Hosszú futónadrág és egy pamut rövidnadrág. Egy vékony körsál és ami nagyon kell egy futósapka. Vettem egy olcsó széldzsekit, azt mindig felveszem. Eddig bevált.

Úgy adódott közben, hogy bekerült a képbe a síelés. Úgysem ment épp a sérülések miatt a futás, úgyhogy a garázsgimnasztika mellé beiktattam néhány síleckét is. Remek keresztedzésnek bizonyult, főleg, amit élesben nyomtunk a Chopokon. Erősen igénybe vette a lábfejemet, a lábszárizmokat, de a fenék és a csípő sem maradt ki. A sok lécemelgetés és pakolás kellemesen megmozgatta a karizmokat is. Jó is lenne hetente egy ilyen alkalom.

Szerencsére rendbe jött minden. A hideg már nem tántoríthat el. Új edzéstervet tettem össze fejben, legközelebb beszámolok róla, hogy is megy a dolog. Egyelőre nagyon bizakodó vagyok. Akárhogy is, de Futnikell.